Gímszarvas (CERVUS ELAPHUS)

A szarvas Magyarország legjelentősebb nagyvadja. Létszám tekintetében a nyugat-európai állományok is jelentősek, de a minőséget a közép-európai állomány képviseli, hazánkkal az élen.

Magyarországi elterjedése:

Az ország legjelentősebb és egyben legjobb minőségű szarvas populációja az ország dél-dunántúli részén, Zala, Somogy és Baranya megyében található. Közepes minőségűek a Nyugat- és Észak-Dunántúl, valamint az Északi-középhegység szarvasai. A kiváló minőség a szarvas számára optimális élőhely meglétének és a tudatos vadgazdálkodásnak köszönhető. A szarvas a megfelelő cserjeszintű dús tölgyeseket, liget- és szálerdőket, akácosokat kedveli, amelyek mezőgazdasági területekkel szabdaltak, biztosítva ezáltal a búvó és táplálkozó helyet is egyben.

Trófeája: az agancs, melyet a bikák évről évre váltanak. A világranglista első tíz helyezettjéből 5 Magyarországon került terítékre.

A gímbika vadászati idénye:

Gímbikára általában a párzási idejében, bőgésben vadásznak, amelynek vadászat idénye szeptember elsejével kezdődik. A dél-dunántúli megyékben általában már augusztus végén elkezdődik, míg az Északi-középhegységben általában csak szeptember első hete után kezdődik el,és természetesen ennek megfelelően szeptember végéig is elhúzódik. Ilyenkor a bikák óvatos magatartása megváltozik, ilyenkor bőgőkürt segítségével közelükbe férkőzhetünk. A bőgési időszak végeztével kezdődik a selejtbikák vadászata, mely január végéig tart. A gyengébb képességű bikák és tarvadak jellemzően ilyenkor kerülnek terítékre. Szarvastehén, -ünő, -borjú elejtésére a téli terelővadászatokon is sor kerülhet. Magyarországon az érmes trófeák aránya a kilövések számától függően 30-35%.

Vadászati módok:

A vadászata történhet magaslesről, cserkelve illetve lovasfogatos barkácsolással kombinálva. Általában a hajnali és az alkonyati órák alkalmasak a nagyon kedvelt gyalogos cserkelésre.