FÁCÁN (PHASIANUS COLCHICUS)

Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európában a középkorban telepítették be és az óta nagy részén elterjedt. Napjaink leggyakrabban előforduló szárnyas vadfaja. Magyarországra több alfajt is betelepítettek, ezek kereszteződtek és kialakult egy hibrid, amit „vadászfácánnak” nevezünk. Előnyben részesítik a sík és enyhén lankás vidékeket. Optimális élőhelye a változatos, fás-cserjés vegetációjú vidék, ahol megfelelő táplálkozó-, szaporodó-, és búvóhelyet találhat.

Vadászati módok:

A hagyományos hajtóvadászatok mellett különös élményt jelentenek a kutyás keresővadászatok. Ráhajtások alkalmával 8 – 12 fős vadászcsoport a sűrűn fedett területeket állja le, és a hajtók egy adott jelre kezdik meg a hajtást. A nagyterítékű fácánvadászatok jellemzően így kerülnek megrendezésre. Kisebb vadászcsoportok esetében gyakori a keresővadászat vagy bokrászás.  Ilyenkor 5-6 vadász néhány kutyás hajtóval, végig bokrássza az árokszéleket, csatornapartokat, nádasokat. Ilyenkor lehetőség nyílik nyúl és egy-egy felröppenő kacsa lelövésére is.