Vadászati módok

Cserkelés:

A cserkelés apró, rövid lesek sorozata. A cserkelő vadász meg-megállva, hallgatózva, távcsövével a terepet átfésülve igyekszik megtalálni és elejteni a vadat. Az egyik legszebb, de nem a legkönnyebb nagyvadvadászati mód. Fontos a jó szélirányt megválasztva és nyugodtan, a legkisebb zaj nélkül kell haladni. A vadász egyedül vagy a hivatásos vadász kíséretében igyekszik az elejteni kívánt vad közelébe jutni. Mozgalmas vadászat, a természettel eggyé válva, sok vadat megfigyelve szívmelengető vadászélmény.

Les:

Eredményes, kényelmesebb nagyvadvadászati mód. A vadászat a vad előre megfigyelt, rendszeres előfordulási helyén történik itt elhelyezett magaslesekről. A lesen mozdulatlanul, hangtalanul ülve nagy eséllyel várhatjuk a vad megjelenését − könnyebb így rá vadászni. Történhet különböző épített magaslesekről, magasított lőállásokról, vagy akár a földön, takarásban állva, egy bokor vagy szalmabála mögül is. A vadász kísérőjével együtt hajnalban, sötétedés előtt, vagy akár napközben kiül egy magaslesre, és várják a vadat. A lesek helyének kiválasztásakor figyelembe kell venni az uralkodó szélirányt.

Barkácsolás:

Klasszikus vadászati mód. A nagyvadat az erdőben, a nappali tartózkodási helyein próbáljuk felkutatni. A vadász lovas fogattal vagy szánnal (esetleg terepjáróval) járja be a területet a fogatban hátul ülve. Előnye, hogy igen nagy területet lehet egyszerre bejárni. Egy szarvasrudlihoz, vagy vaddisznókondához közeledve a lépésben haladó járműről leszáll a vadász, s miközben a vad figyelmét a lassan haladó fogat vagy szán köti le, a vadász elejtheti a kiszemelt, elbírált vadat.

• Bizonyos apróvadfajokra egyéni vadászat formájában lehet csak vadászni. Ilyen például a récefélék és vadludak víz mellett vagy táplálkozó helyeiken, elrejtőzve, úgynevezett húzáson történő vadászata.
• Ennek egyik speciális formája a vetési lúdra és nagy lilikre lesgödörből történő vadászat.
• Egyéni lesvadászat folytatható többek között a balkáni gerlére és az örvös galambra is, táplálkozó helyeiken, illetve azok közelében, elsősorban a mezőgazdasági kultúrákban (pl. napraforgó táblák).
• Vízi járműről történő vadászat: Olyan kézi erővel meghajtott vízi járműről történhet, amelynek sebessége nem haladja meg az 5 km/h-t. A csónakban annak vezetőjén kívül legfeljebb egy vadász tartózkodhat, kutyával. Kizárólag vízi apróvadfajok ejthetőek el csónakból, vízen tartózkodó madárra lövést tenni tilos!
• Ezek a vadászatok akkor is egyéni vadászatnak minősülnek, ha az adott területrészen egyidejűleg több vadász is tartózkodik/vadászik.

Társas vadászati módok

Társas vadászatnak minősül az a vadászat, amelyiken legalább 3 vadász vesz részt.

Nagyvad társas vadászata:

Terelés (riglizés):

Egyes nagyvadfajok, gím, dám, muflon nőivarú és fiatal egyedinek, valamint a vaddisznó vadászati módja, melyen néhány vadász és kevés hajtó vesz részt. A vadászok jó szélben elfoglalják helyüket az ismert váltók közelében, miközben a hajtók feléjük terelik a vadat. A hajtók lassan beszélgetve zavarják a vadat, ami nem rohan, hanem csak rejtőzve a megszokott váltóit használva menekül. Nagyvad terelővadászaton lőhető a vaddisznó, a gímtehén, -ünő, -borjú, a dámtehén, -ünő, -borjú, a muflonjuh, -jerke, -bárány, továbbá az 1. § bb) pontja szerinti apróvadfajok (a dolmányos varjú, a szarka és a szajkó kivételével), valamint a vadászati hatóság engedélyével az őzsuta és -gida. Nagyvad terelővadászatának minősül a legfeljebb 40 cm marmagasságú kutyákkal szervezett társasvadászat.

Vaddisznóhajtás:

Speciális téli társasvadászati mód. Lőhető a róka is, illetve a róka és a vaddisznó is elejthető sörétes puskából kilőtt gyöngygolyóval. A sűrűben a leálló vadászok felé terelik a disznókat. A 7-25 lőállást lehetőleg úgy jelölik ki, hogy a vadászok ne tudjanak összelőni. Feléjük hajt 20-50 hajtó köztük néhány puskás vadásszal. Ezek a hajtások általában nagy terítékű vadászatok. A vaddisznóhajtáson fontos a kutyák használata.

A társas nagyvad vadászaton részt vevő vadászok száma – ide nem értve a hivatásos vadászokat és a hajtást irányító vadászokat – nem haladhatja meg a 25 főt. Sík terepen egy vonalban kijelölt lőállások, illetve a lőálláson elhelyezkedő vadászok összelövésének lehetősége esetén kizárólag magasított lőállások használhatók.

Keresővadászat (bokrászás, „konyhavadászat”):

Főleg fácán és fogoly vadászata, mely alatt a vadászok többnyire kis mennyiségű vadat lőnek. Ezért is hívják más néven konyhavadászatnak. E vadászaton általában 3-5 vadász és 2-3 hajtó vesz részt. Fasorok, árokpartok, kis nádfoltok hajtása. Ilyenkor ajánlott 2-4 jó vadmegálló vizslával dolgozni. A keresővadászatnál mindig szél ellen menjünk!

Vonalhajtás:

A vonalhajtás a bokrászás több vadászra alkalmazott módja. Ugyanúgy fácán és fogoly a két fő célpont, de már mezei nyúlra is eredményes hajtást lehet szervezni. A mintegy 10 puskás és ugyanennyi hajtó 30-40 m távolságban haladnak egymástól. A vonal közepén a vadászatvezető halad, a széleken hivatásos vadászok, vagy jó területismerettel rendelkező sportvadászok állnak.

Nyúlstráf (cseh pászta):

A cseh pászta a mezei nyúl nagy terítékű vadászati módja. Ezen a vadászaton viszonylag kevés (10-12) vadász, és sok (80-100) hajtó vesz részt. A vadászok vonalban állnak köztük egy-két hajtó, de a hajtók java a szárnyakon van leállítva. A hajtás hossza 10-12 km is lehet.

A tervezett hajtás végét elérve a puskások megállnak, a szárnyak bezárnak és az összeszorult vadat visszahajtják a vadászokra.

„U” hajtás:

A mezei nyúl vadászatának egy hagyományos módja. Felállása hasonlít a cseh pásztára, de itt sok hajtó és sok vadász vesz részt. Elhelyezkedés szempontjából pedig jelentős különbség, hogy a szárnyakon is állnak vadászok, két vadász közt 2-3 hajtóval, ugyanígy a hajtás fenék részén.

Körvadászat:

Alapvetően a mezei nyúl nagy terítékű vadászatára alakult ki. Ideje december hónap fagyos időszakai. Ekkor a vad menekülési távolsága már nagy, ezért sok vadász és még több hajtó közreműködésével szervezik a vadászatot. Egy területet csak egyszer szabad így levadászni. A felállás után a kör bezárultát követően mindenki a képzeletbeli középpont felé halad, majd amikor az átmérő 4-500 méterre szűkül, a vadászat vezetője megtiltja a befelé történő lövést. Ha 200 méterre szűkült a kört, a vadászok megállnak és csak a hajtók mennek tovább, ezzel kifelé hajtva a vadat.

Ráhajtás mezei nyúlra:

A mezei nyúl ráhajtásos vadászata az a vadászati mód, amikor a vadászokat 70-100 lépés távolságban terepdomborulat vagy szárkévék takarásában állítjuk le a fasorba, és a hajtók egy-másfél km távolságból rájuk hajtják a nyulakat. A hajtók között vadász nincs. A ráhajtás sikere a vadászok fegyelmezettségétől és a hajtók ügyességétől egyaránt függ.

Ráhajtás fácánra:

A fácán ráhajtásos vadászata, nagy teríték elérésére alkalmas vadászati mód. A lőállások egymástól 25-30 m távolságra vannak. A lőállásokba mellvédet helyeznek nádból, hogy az előre gyalogló fácán, idő előtt ne vegye észre a vadászokat. A hajtást célszerű kontrollhajtással tervezni. A hajtósor előtt 15-20 lépésnyire egy-egy ugrasztó jár elől.